Egy kicsit bővebben....

Cservenné Bakos Szilvia vagyok. 2001-ben végeztem az egri EKF biológia-kémia tanári szakon. Főiskolai éveim alatt már élesben tanítottam az Andornaktályai Általános Iskolában elsősorban 7.-8. osztályos gyermekeket, és helyettesítő tanárként 4.-5.–6. osztályban is szereztem tapasztalatokat. Miután megszereztem a diplomámat Debrecenbe költöztem a férjemmel. Itt a Napraforgó Waldorf Iskolában tanítottam 1. osztályos gyermekeket és napközis tanárként a 4. osztályosokig minden korosztályt. Emellett a Lilla téri általános iskolában 7.-8. osztályos gyermekeket tanítottam helyettesítő tanárként. Nem volt könnyű összeegyeztetni a kettőt, de sikerült! Ebben az időszakban tapasztaltam meg, hogy vannak hatékony, a szokásostól eltérő oktatási módszerek is. Olyan módszerek, melyek nem csak lexikális tudást adnak a gyerekeknek, hanem önbizalmat, és sikerélményt. Teljesen belemélyedtem ezek felkutatásába. Ekkor bukkantam rá először a Jobb agyféltekés rajzolás módszerére.

Ezután a berettyóújfalui Eötvös József Szakképző és Szakközép iskolában tevékenykedtem, mint 40 fős fiú osztály osztályfőnöke, és 14 osztályban tanítottam 9.-10. évfolyamon biológiát és kémiát. Volt alkalmam helyettesíteni 11. és 12. osztályokban is, így megismertem a 17-18 éves korosztályt is.

Majd úgy hozta az élet, hogy egész más típusú tevékenységbe kezdtem közös vállalkozásban a férjem oldalán. Egész idő alatt foglalkoztatott, hogy úgy, mint a Waldorf iskolában a gyerekeket, hogyan lehetne a felnőtteket is tanítani. Visszaadni számukra az önbizalmat, az önmagukba vetett hitet. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy a legtöbb felnőtt ember, bár igyekszik tudomást sem venni róla, mégis csak önbizalomhiánnyal küzd. Felnőttek oktatásába vágtam bele. Csapatépítő, önbizalom fejlesztő, etikáról, hatékony időbeosztásról szóló és értékesítési tréningeket tartottam. Aztán eltelt néhány év sikerekben, majd pedig az élet más területein sorban kudarcok értek és nehezebbnél nehezebb helyzetekbe kerültem, melyeket nem sikerült az elvárásaimnak megfelelően kezelni. Teljesen lerongyoltam magam elsősorban lelkileg.

Az egyik ilyen válságvölgyben, odahaza pakolásztam, rendezgettem a dolgainkat, könyveinket és régi mappáinkat. Akkor kezembe kerültek a régi kották (mert Kórus tag is voltam), a furulyáim, a waldorfos jegyzeteim, és egy régen az internetről kinyomtatott papír, már kicsit megtépázottan. Ezen a lapon olvastam újra a Jobb agyféltekés rajzolásról. Mint régi új felfedezéstől, teljesen felvillanyozódtam, és elhatároztam, most változtatni fogok. Fel az internetre, belemélyedtem a témába, kerestem, kutattam. Kiválasztottam egy tanfolyamot Budapesten, és rábeszéltem a húgomat és a férjemet, hogy menjünk. A húgom azonnal be is jelentkezett. Mi pedig úgy jártunk, hogy másnap jött egy halaszthatatlan feladat, mely a tanfolyam második napjára esett, és amelyen mindenképpen részt kellett vennünk.

„Teljes volt az öröm!” Egyre másra jöttek az ilyen dolgok, amelyek meghiúsították az elképzeléseimet. A húgom, Tünde pedig elvégezte a tanfolyamot. És behidaltam az eredményességétől, a csodaszép rajzaitól, és attól, hogy az addig visszahúzódó, gátlásokkal teli lányból sugárzó nő lett. Fodrászhoz ment, kozmetikushoz, a ruhatárát felújította stb. Akkor azt mondtam ez nekem is kell!!!

Tettem is róla, és én is elsajátítottam a Kreatív rajzolás módszerét. Ám nem tanfolyami keretek között, hanem autodidakta módon, Betty Edeards Jobb agyféltekés rajzolás című könyvét használva. Nem négy napban és nem 8-16 óráig; hanem 8 napban 8-20.00-ig folyamatosan olvastam, értelmeztem, rajzoltam, figyeltem, jegyzeteltem.

Nem vicc, szó szerint átformálódtam. Sok dolgot megtanultam magamról. Néha elszégyelltem magam a béna reakcióimtól, néha földhöz vágtam egy-egy papírgalacsint, sőt mérgelődtem. Volt olyan pillanat, amikor azt mondtam, na, itt hagyom abba. Jártam néhány kört, majd végül csak visszaültem és tettem a dolgomat, végeztem a furábbnál furább feladatokat. Rengeteg feszültség kiment belőlem az alatt a nyolc nap alatt.

Amikor pedig a főművemet megmutattam a férjemnek, a családnak, a munkatársaimnak, mindenki annyi dicsérettel és biztató szóval halmozott el, hogy alig tudtam betelni vele.

Alig néhány nap alatt megnőtt az önbizalmam, és már nem féltem a lehetetlennek tűnő feladatoktól sem. Kivirultam.

Ekkor úgy döntöttem –hogyha a húgomnál és nálam is bevált, működik a módszer-, a lehető legtöbb emberhez el kell juttatnom. Egyszerűen kötelességemnek érzem ezt megtenni. Azonban azt szeretném, hogy ne csak egy felső réteg kiváltsága legyen ez, hanem szélesebb rétegekhez eljusson. Ennek tudatában dolgoztam ki, több hónap munkájának köszönhetően azt a metodikát, mellyel át tudom adni ezt a tudást másoknak is.

Elővettem a főiskolai jegyzeteimet, rengeteg rajolással és pszichológiával kapcsoltatos könyvet olvastam, előadásokat hallgattam, hogy értsem is a folyamatot, ami ilyenkor zajlik.

Majd beiratkoztam a Debreceni Művészeti Akadémia alkalmazott grafikusi szakára, és grafikus lettem.

Eközeben Potyók Tamástól tanultam nem csak az iskolában, hanem külön órákon a festészetet.

Nem félek folyamatosan átformálni a tanfolyam anyagát, hogy egyre jobb és jobb, egyre hatékonyabb legyen, mely által a tanítványaimnak még több erőt, energiát, önbizalmat és hitet adhatok. Hiszen folyamatosan tanulunk, fejlődünk!

Azóta a rajzolás és a festés, illetve ezek oktatása a mindennapjaim részévé váltak. Folyamatos kihívásokat és tovább fejlődést jelent az életemben mind szakmai és mind a személyiség fejlődés terén.

Ennek okán végeztem el az alkalmazott grafikusi képzést is. Ezekben az években ismertem meg Potyók Tamás festőművészt, akitől megtanultam a festészet alapjait, és akivel azóta is sokat beszélgetünk rajzolásról, festésről, a világ dolgairól. Azóta is jó barátságban vagyunk.

A 2016/2017 tanévben belevágtam egy újabb nagy fába a fejszémet, elindultam a fazekasság útján. Ez évben, 2018. június 5.-én jeles eredménnyel zártam ezt az iskolát is, és népi kézműves fazekas szakirányon megkaptam a bizonyítványomat a BSZC Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskolában.

A tanítványaim közül sokakkal tartom a kapcsolatot, olyanokkal is, akikkel még 2009-ben találkoztam, és látom mi mindent adott nekik útravalóul ez a néhány közösen töltött nap. Sokak életében nem sokkal a tanfolyam után nagy változások következtek be, az elmondásuk alapján a szemléletmód és gondolkodásmód változásuk miatt. Például végre bele vágtak álmaik megvalósításába és azóta is azzal foglalkoznak, ami mindig is vonzotta őket. Jobban észrevettek másokat a környezetükben, így van aki párt talált magának és azóta is boldogan élnek......., ha meg nem haltak. Itt  a mese vége. Vagy épp hogy csak most kezdődik?

Rajztanfolyamok

Festészet tanfolyamok